Búcsú a történettől
Úgy gondoltam, hogy a történet megérdemel egy külön bejegyzést, ami a búcsúval foglalkozik. Nagyon szerettem ezt a történetet. Eddig csak Lily/James párosítású történeteket írtam (hp-fanfic.gportal.hu), ami sokkal másabb, mint a Dramione párosítás. Egy próbálkozásom volt ebben a témában, de az nagyon kezdetleges volt, ha lesz, időm újraírom, azt a novellát.
Azt nem tudom hogyan jutott eszembe az ötlet. Tavalyelőtt (mert már 2012 van (-: ), betegen feküdtem otthon, és taknyos zsepik közt szenvedve egyszer csak éreztem, hogy írni akarok. Így lett leírva az első fejezet, amit utána elmentettem, és jó ideig nem vettem elő. Aztán egyszer olvasgattam a Merengőn, és gondoltam feltöltöm oda. Emlékszem, első nap ott ültem a gép előtt, és csak néztem, hogy hányan olvasták el történetet. Amikor már 50-en elolvasták, úgy éreztem, hogy rendben, megérte. Aztán amikor érkeztek a bátorító kritikák, akkor gondoltam, megéri továbbírni. Történtek az írás közben kisebb problémák ( a javításra szoruló szöveg, vagy épp a blogom feltörése majd törlése), de mégis ó volt úgy írni, hogy tudtam, van legalább 16-17 ember, aki alig vára, hogy tovább olvashassa.
Így, a legnagyobb köszönet nektek jár, akik naponta meglátogatták az oldalt, majd ha új fejezetet olvastak, írtak pár sort, névvel, vagy név nélkül. Ti vagytok a legjobbak.
Néha úgy éreztem, hogy Harry karakterét nagyon szemétnek festettem le olykor, ezt próbáltam helyre „pofozgatni” az utolsó fejezetben. Hiszen Ő nem gonosz, csak épp halálosan szereti Hermionét. Ebben hasonlítanak Dracóval. természetesen a szereplők nem az enyémek, csak a magam, illetve a ti szórakoztatásotok végett kölcsönvettem őket.
Ki szeretnék emelni néhányatokat, akiknek külön köszönöm a támogatást, és a kedves szavak :-)
A Merengő kritikaírói, akik rendszeresen írtak hol negatív, hl pozitív visszajelzést.: Mese2626, Hell, Heki003, Ozi98, Viki, polly, Lizzy Summer, Piciláány,
És a blogról: Regina, Viky, Réka, Kitti, Amelié, Ziedry, Ivett, és minden név nélkül írónak:-)
De nem búcsúzom véglegesen, tehát ne felejtsétek el a blog címét. Ugyanis hamarosan jön a folytatás, Endlessly címmel. Hisz nem árulok el nagy titkot, ha leírom, a történet úgy lett megírva, hogy még vannak kérdések, amire választ kell kapnunk.
Remélem, hogy a Stockholm Szindróma sok boldog percet hozott nektek. Nekem igen. A legkedvencebb történetem. Most már elmondhatom, hogy a kedvenc szereplőm Antoniett volt, akit teljesen én találtam ki. Amolyan pótszülő funkciót látott el Hermionénál, hiszen a lány szülei még mindig nem kerültek elő. (Ez az első kérdés, amit ki kell deríteni a következő történetben : Mi van Mio szüleivel?)
Köszönöm mindenkinek a bíztatást, és a sok-sok kérdést. Ígérem, válaszolok rájuk. J De nem búcsúzom, hisz még találkozunk J
Pusz.
Lilyke94
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése