Egy szőke nő sétált a minisztérium folyosóján. Kezében tálcán vitt két csésze kávét, hosszú hajára az ablakon át rávetődött a napfény. Arcán fura mosoly terült el, ami csak akkor tűnt e, amikor megérkezett egy hatalmas boltíves ajtóhoz. Ott gyorsan hátrasimította haját, megigazította miniszoknyáját, majd benyitott. Vele szemben egy fekete hajú férfi feküdt íróasztalánál, a teremben csak halk szuszogását lehetett hallani. Amanda félre biccentette fejét, majd mikor végig nézett a férfin, odasétált hozzá. Óvatosan letette az asztal szélére a tálcát, majd Harry háta mögé sétált, és masszírozni kezdte a vállát, minek következtében a férfi ijedten ugrott egyet.
- Hol vagyok? Hermione, te vagy az? – kérdezte Harry, miközben hátra nézett, és megigazította szemüvegét. – Amanda, csak te vagy…
- Igen – fintorodott el egy másodpercre, majd átnyújtott egy csészét Potternek. – Főztem neked kávét. Itt éjszakáztál?
- Nem tudtam haza menni. Arra gondoltam, hátha érkezik ide bármilyen hír Mióról. Továbbá kutattam, hogy hol lakhat Malfoy, ám sehol nem találtam semmit. Álmomban ott voltam azon az estén, amikor este átmentem Hermionéhoz. Akkor azt mondta, hogy Malfoy megtámadta őt, és hogy veszélyben van. Én hülye, meg nem hittem neki! Ha akkor intézkedek, most Hermione lenne itt, és nem te! – ütött az asztalra Harry.
- Ez nagyon kedves – simította végig haját Amanda.
- Jaj, Amanda, nem úgy értem. Örülök annak, hogy itt vagy! Csak aggódom Mióért!
- Ez csak természetes. Mindenesetre, ha eddig nem találtál semmit, talán hagyni kéne az egészet. Hiszen…
- Hogy mi?! – pattant fel a helyéről Harry és dühösen a nő szemeibe nézett. – Hogy mondhatsz ilyen őrültséget? Hermione mindennél fontosabb nekem a világon! Az életem árán is előkerítem azt a görényt, aki elrabolta, és ha megtalálom, megölöm!
- Nem hallgattál végig, és emiatt félreértettél. Azt akartam ezzel mondani, hogy Malfoy már biztos hetedhét országon túl van. Tudja, hogy keresed, minimum abból, hogy tegnap Te magad írtad neki, hogy Miss Granger eltűnt. Ha valóban Ő rabolta el, már biztos elutazott! És bárhonnan is nézzük, ez esetben hiába tombolsz, az nem segít abban, hogy megtaláld a barátnődet. Hoztam neked leveleket. Az egyiket Viktor Krum küldte neked. Ez az ötödik az elmúlt két napban.
Harry elvette a leveleket, amiket Amanda nyújtott felé. Dühösen az asztal végébe dobta, ahol a bulgár fogó többi levele hevert. Egész éjszaka barátnőjéről álmodott. Hol emlékek jelentek meg, hol pedig szörnyű képek, ahol Hermione halálra kínozva fekszik egy hideg kőpadlón, miközben Draco tébollyal a szemében küldi rá a sötétebbnél is sötétebb átkokat. Szemei előtt megjelent a zokogó Hermione, aki könyörög azért, hogy öljék meg, mert nem bírja a fájdalmat.
Ahogy újra meglátta ezeket a képeket, olyan mérhetetlen düh támadt fel benne, hogy teljes erejéből beleütött egyet a fa íróasztalba, ami emiatt berepedt. Amanda ijedten pattant egyet hátra, majd az ablak irányába kapta a fejét. Harry követte a példáját, amikor meglátott egy koromfekete baglyot közeledni. Az állat berepült az ablakon, és ledobott elé egy vörös borítékot, amin felismerte Viktor írását.
- Nagyon kitartó! Talán el kéne olvasnod a leveleket, Harry! – hallotta a nőtől, majd pár perc habozás után feltépte a borítékot.
Azután hirtelen elkerekedtek szemei és sietve a többi boríték után nyúlt. Az utolsót a kezében tartotta, és úgy dőlt hátra a székén. Kezében egy kép volt, amin Viktor és Hermione boldogan ölelték, és csókolták egymást. Harry nem tudta, hogy mit tegyen. Mió megmenekült volna? Megnézte gyorsan a borítékon a dátumozást, majd kikövetkeztette, hogy Hermione elrablása után készültek a fotók. Ráadásul a nő egyből írt volna neki, ha megmenekült volna.
- Amanda, kérlek, hívd ide Viktort, amilyen gyorsan csak tudod. Írd meg neki kérlek, hogy hozza a barátnőjét is – mondta Harry és magvárta, amíg Amanda kiment a szobából. Ahogy egyedül maradt felpattant, és az egyik polchoz rohant.
Elvett róla egy hatalmas mappát, aminek elején csak egy varázspálcaforma volt. A mappa a varázslók pálcáját és az azzal elvégzett varázslatok voltak vezetve. Ám Harry hiába futotta át többször a papírkupacot, nem talált semmilyen papírt Draco nevével. Idegesen visszadobta a helyére, majd járkálni kezdett az irodában. Órák teltek el, és Amandának nyomát sem látta. Aztán egyszer csak kopogást hallott az ajtaja felől, így gyorsan leült asztala mögé, rendezte ruházatát, majd kedvesen kiszólt.
- Tessék!
Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta megjelent az ajtóban Amanda, mögötte Viktor és jobbján Hermione. Harry felpattant s odasétált eléjük.
- Örülök, hogy válaszoltál végre, Harry! – mondta Viktor és kezet rázott vele. – Hermione nagyon nem akart jönni, de végül sikerült rávennem, hogy látogassunk meg téged.
- Szia, Harry! – integetett nevetve a nőt.
Mondott volna még valamit, ám a Kis Túlélő hirtelen megragadta majd a falhoz lökte. Küldött egy sóbálványátkot Krumra, majd Hermione nyakához nyomta a varázspálcáját. Az ijedten nézett rá, és minden erejével azon volt, hogy kiszabaduljon.
- Harry, te megőrültél? – üvöltötte Amanda, miközben hátralépett a férfitől. – Megtaláltuk Hermionét! Nyugodj már meg, Merlin szerelmére!
- Hallgass! – vetette oda neki Harry félvállról, majd visszafordult Hermionéhez. - Milyen színűvé varázsoltam legutóbbi vacsoránknál a spagetti szószt?
- Most ugye viccelsz! – üvöltött rá Amanda, miközben megfogta annak a vállát, aki tudomást sem vett róla.
- Válaszolj! – nyomta még jobban a falhoz a Hermionének látszó nőt, akinek a tekintete üressé vált, pontosan olyanná, amilyenné annak a másolatnak a szeme változott, aki leteperte Harryt konyhájában.
Több se kellett Potternek, kimondta rá a Finite Incantatem varázslatot, ami után hatalmas fény ragyogta be a szobát, majd Hermione helyén csak egy karkötő volt. A férfi lehajolt, és kézbe vette az ékszert, hogy jobban szemügyre vehesse. A karkötő az volt, amit még Ő adott a nőnek. Amit ha párszor megfordít, miközben mondja a nevét, egyből megjelenik ott, ahol a nő tartózkodik. Ő is viselt ilyet, annak a párját, igaz, azt gyűrű formájában.
- Hermionét elrabolták, Viktor – mondta ingerült hangon, majd a férfire nézett. Viktor teljesen ledöbbent az előbb történtektől, mert mint egy tébolyultra nézett hol Harryre, hol a karkötőre. – Malfoy rabolta el. Ez a lány, akit idehoztál, csak egy másolat volt.
- Hogy mi?
- Látom, semmit nem változtál az évek alatt – nevetett gúnyosan Harry. – Te, izomagyú! Akivel napokig tervezted a közös jövőtöket, csak egy másolat volt. Nem az igazi Hermione! – mondta Harry, majd amikor látta, hogy Krum még mindig furán néz rá rákiabált. – Egy karkötővel dugtál!
- Nem kell ilyen közönségesen viselkedni, Harry – szólt rá Amanda.
- Képzeld, Potter, nem vagyok hülye. Megértettem, egyszerűen csak váratlanul ért a hír – válaszolt Krum.
- Segítened kell! Malfoy rabolta el és… - kezdte Harry, ám Viktor közbeszólt.
- Az a szőke mardikáros, akit az egyik tanárotok görénnyé változtatott?
- Mardekáros, és nem mardikáros. És igen, csak engedd, hogy végig mondjam. Tehát nem tudunk semmit Malfoy tartózkodási helyéről. Továbbá, Viktor, szükségem lenne pár információra arról, hogy hogyan is viselkedett ez a másolat, aki nálad volt.
- Rendben – bólintott a bolgár fogó.
A beszélgetésük után órákon keresztül beszélgettek, gondolkoztak, és összehasonlították a két másolat viselkedését. Néha Amanda belibegett a miniszoknyájában és letett eléjük kávét, de egyből utána ott is hagyta őket. Meg sikerült állapítaniuk, hogy Malfoynak nincsen bűntársa, mivel a két másolat ugyanolyan volt. Harry rengeteg kérdést feltett a sportolónak, aki készségesen választ neki, ám Harry nem bírta ki, hogy ne tegyen megjegyzéseket a férfinek.
- Mióta volt nálad ez a valami? – kérdezte a Kis Túlélő.
- Már vagy úgy két hete.
- Értem. És nem vetted észre, hogy másként viselkedik? – kérdezte gúnyosan Harry. – Mondhatom szép. És még azt mondod, hogy szereted, meg ilyenek…
- Igenis szeretem Hermionét, Potter! - pattant fel a helyéről Viktor.
- Igazán? – Áll fel Harry is. – Ha annyira szereted, nem tűnt fel, hogy teljesen más, mint amilyen volt?
- Persze, hogy feltűnt! De betudtam a háborúnak és Weasley halálának! De természetesen csöndben maradok, mert a Kis Túlélő biztos mindent jobban tud mindenkinél! Neked egyből feltűnt, hogy valami nincs rendben, Potty?
- Igen, feltűnt képzeld! Mert a legjobb barátom és mát majdnem tíz éve ismerem! – csapott az asztalra mérgében Harry. – Bekötött szemmel megismerném, és a legnagyobb tömegben is kihallanám a hangját.
- Barátod mi? Még véletlenül sem több, igaz? Miért, neked mennyi időbe telt, hogy rájöjj arra, hogy valami nem stimmel?
- Képzeld, már amikor először beszéltem vele, észrevettem. Ez a különbség a rajongás, és igazi szeretet között tudod! Ami neked több napig tartott, az nekem pár pillanatba!
Ám Harry nem tudta befejezni a fejében már összeállt kis beszédjét, amit kimondottan Krum kedvéért eszelt ki, mert Amanda lépett be irodája ajtaján. Kezében újabb kávé adagok. A levegőben csak úgy tapintani lehetett a feszültséget, amit Amanda meg is említett.
- Srácok, mi a gond? – Kérdezte, de mivel nem kapott választ, így letette a tálcát az asztalra, és elkezdte összepakolni a szemetet az íróasztalon.
Miközben a nő pakolgatott, Harry szeme megakadt egy barna folton a nő csuklóján, ami anyajegynek túl nagy volt. A férfi odaszólt titkárnőjének, hogy valamit még pakoljon arrébb csak azért, hogy jobban szemügyre vehesse a foltot a nő kezén. Amikor az inge feljebb csúszott a karján, Harry szeme elkerekedett. Juharfalevél alakú volt. Hirtelen eszébe jutott az egyik beszélgetése Zambinivel.
- A támadótok vagy apró hibával tudta csak felvenni Lucius alakját, ami azt jelenti, hogy a támadásotokkor mondhatni, megmaradt valahol a saját alakja, vagy hibátlanul felvette a kívánt alakot.
- Ez esetben?
- Ez esetben a támadótok mai napig visel egy kis jelet magán. Rendszerint, ha valaki ilyen főzetet iszik, valamelyik végtagján marad egy kis juharfalevél alakú foltocska. Ám ez bárhol lehet. Térdhajlatban, vagy a lábfejen, könyökön… Bárhol.
Hirtelen pálcát rántott, és megragadta a nő csuklóját. Amanda rengeteg papírt ejtett ki a kezéből, sikoltozott. Viktor, kiejtve kezéből kávéscsészéjét, mindenféle szitokszóval sietett a nő segítségére.
- Harry, mégis mi a fenét művelsz? – próbált szabadulni Amanda, ám mindhiába. Harry keze egyre erősebben fonódott csuklójára.
- Potter, megőrültél? – kiabálta Viktor, miközben Harry kezét ráncigálta.
- Te álnok kígyó! Te támadtál meg minket! – üvöltötte Harry és még jobban Amanda torkához nyomta pálcáját.
- Miről beszélsz? – kérdezte Amanda.
- Ne játsszad az ártatlan báránykát! A sikátorban te vetted fel Lucius Malfoy alakját! Te voltál az, aki súlyosan megsebesítetted Miót! - mondta Harry. – Kár is tagadni! Elvétettél ugyanis egy apró hibát, még a főzet főzése közben, aminek következtében ott van az a kis folt a csuklódon! Gondoskodom arról, hogy életfogytiglanra ítéljenek az Azkabanban!
Harry a falhoz szorította, egyik kezével Krumot rázta le magáról másik kezével pedig, titkárnőjét fogta le. Ám Viktornak sikerült egy percre elvonnia a férfi figyelmét, így Amanda kapva az alkalmon ellökte magától Harryt, előrántotta hosszú csizmájából varázspálcáját, küldött egy-egy átkot Harryék felé, majd elhoppanált. Mikor magukhoz tértek, gyorsan ellenőrizték, hogy Amanda nem vitt-e el valamit. Mikor megbizonyosodtak arról, hogy minden a helyén van, mindketten leültek az asztalhoz, feldobták rá a lábukat, majd csukott szemmel próbáltak lenyugodni.
- Miónak mindvégig igaza volt – mondta Harry olyan halkan, hogy Viktornak nagyon kellett hegyeznie a fülét, hogy meghallja, amit mond. – Igaza volt, és én nem hittem neki! Mindvégig itt volt a támadó! Ahogy Malfoy is itt volt, és hiába mondta Mio, hogy baj van, én nem hittem neki!
- Harry… - nézett Viktor Potterre, akinek könnyek csillogtak a szemében. De, hogy a dühtől, vagy a szomorúságtól, azt Krum szerint még Harry sem tudta eldönteni.
- Olyan nyomorultul érzem magam! Nem vagyok képes megvédeni azt az embert, aki a legfontosabb a számomra. Hogy az a rohadt életbe! – üvöltötte, miközben ráütött a hozzá legközelebb lévő tárgyba, ami egy régi antik olvasólámpa volt, ami Harry ütése miatt darabokra tört. – Nem érdekel, hogy Voldemort nincs többé, nem érdekel az sem, hogy a muglik biztonságba vannak! Ezt mind leszarom magasról! Ha Hermione nem tudhatom biztonságban, az egész nem ér semmit!
- Harry – kezdte újra Viktor. – Hidd el azzal, hogy törsz-zúzol, nem oldódik meg semmi. Maximum, ha Mio visszajön, jól leszid azért, mert nem tudtál uralkodni magadon. Ráadásul e miatt a lámpa miatt is kapsz ám. Biztos idézni fog neked a szabálykönyvből. Most nyugodj le, és nyomozzunk tovább. Nekem is fontos Hermione biztonsága. Hiszen, bár tudom, hogy veled szemben nincs semmi esélyem, mégis szívemből szeretem őt.
Harry felnézett Viktorra, akinek olyan komolyságot látott a szemében, amilyet még soha. Így összeszedte magát, és neki álltak tovább dolgozni. Tartozik ennyivel Miónak aki abban a pillanatban is valahol szenved. Tartozik többek közt magának és azoknak, aki szeretik Hermionét. És tartozik a legjobb barátjának, aki megígértette vele közvetlenül a halála előtt, hogy az élete árán is megvédi a nőt, Ron Weasleynek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése